Amikor film készül a könyvből...
Egy vízió....
Miközben írtam a könyvet megelevenedtek előttem a szereplők. Először csak a nagyapámat képzeltem magam elé, de azután, ahogy a fiatalkori külsejét írtam le, már csak egy nagyon fess, jóképű férfit láttam...
Ezután pedig már azt latolgattam, hogy melyik színészt tudnám elképzelni Zoltán szerepében, és nem is beszélve a gyönyörű és finom Liziről, a szép és egyszerű Sáráról, a részeges Imréről...
Azután kell még egy nagyon szép színésznő a kihívóan viselkedő Ingridnek, egy csendes, szerény, jóvágású férfi Timur megformálására is...
Na és a paraszt és ügyvéd apák, meg a paraszt és ügyvédné anyák, a zsidó professzor...
A náci katonák, bányászok és orvosok...
A minisztériumi "elvtársak", a Csepel Művek "elvtársnője"
Játszom egy kicsit a gondolattal!
Az újabb regényem újabb érdekes elképzelést vetett fel bennem. Ezt a tartalmat sokkal inkább el tudnám képzelni színpadon, hiszen viszonylag kevés a szereplő, és nem túl sok a helyszín sem. Egy igazán tehetséges színésznő biztosan nagyon jól meg tudná formálni az elmegyógyintézetben ápolt Irmácskát, aki lassan, lassan kezd visszaemlékezni a Gulágon történtekre. Rajta kívül egy főorvosra, ápolónőre, szerelmes diákra és annak barátjára van szükség. Lehet, hogy az ezredesnek és a feleségének nem is választanék színészt a megszemélyesítésére, inkább Irmácskával "játszatnám" el a történteket.